A földet körülvevő légkörbe kerülő vízgőzt a levegő páratartalmának nevezzük. A hőmérséklet csökkenésével a levegő párabefogadó képessége csökken. A levegő páratartalma kicsapódik, és az így keletkezett vízcseppek egy ideig lebegnek. A további kicsapódástól egyre nehezebbekké válnak, és folyékony vagy szilárd alakban lehullanak a földre. Így keletkezik a csapadék. A nedvesség tehát légnemű, cseppfolyós illetve folyékony és szilárd állapotban van jelen a légkörben.

Páratartalom meghatározása

A Föld felszínén lévő víz és vizet tartalmazó anyagok a hő hatására folyamatosan párolognak. A páratartalmat különböző szempontok szerint lehet vizsgálni.

Abszolút páratartalomról akkor beszélünk, ha adott hőmérsékleten 1 köbméter levegő pillanatnyi vízgőz tartalmát grammokban fejezzük ki.

Maximális a páratartalom, ha adott hőmérsékleten a levegő több nedvességet már nem fogad be. Ebben az esetben 100%-os a telítettség. Ezt másképp harmatpontnak is nevezzük, mert minden további páramennyiség kicsapódást okoz. A hőmérséklet csökkenésével is kicsapódás következik be. Ezzel magyarázható a hajnali harmat. A magas páratartalmú, magas hőmérsékletű nappalok után a hajnali lehűlés erős harmatot hoz. Nagy vízfelületek mellett, vagy erdős területek szomszédságában gyakori ez a jelenség. Dunántúl nyugati részén olyan erős harmatképződés tapasztalható, ami felér a napi öntözéssel. A páratartalom tehát a hőmérséklettel és a környezettel függ össze, mert a hőmérséklet emelkedése növeli a légkör párafelvevő képességét.

Relatív páratartalomról beszélünk akkor, amikor a pillanatnyi páratartalmat nem grammokban, hanem a maximumhoz (100%) viszonyított százalékos arányban fejezzük ki. Gyakorlatban ez a meghatározás használatos. Minél magasabb a páratartalom, annál kisebb a növények párologtatása és a talajpárolgás. A szél légkeverő hatása igen károsan befolyásolja a párologtatást, mert a páratelt levegő helyébe telítetlent szállít. Így fokozza a transpirációt, vagyis a növények párologtatását. Ez a növények kiszáradásához vezethet, ha nincs nedvesség utánpótlás. Ezért fontos a levegő relatív páratartalmának a mérése, hogy az öntözést a kellő időben lehessen beállítani. Magas hőmérséklet és alacsony páratartalom esetén célszerű napjában többször is párásító (permetező) öntözést végezni.

A talajfelszín párolgása ugyancsak nagy károkat tud okozni, különösen csapadékszegény években. Azért nem közömbös, hogy az őszi talajforgatás kivételével minden talajmunka után törekedjünk arra, hogy minél kisebb párologtatási felületet hagyjunk a talajfelszínen. Ha mód van rá, célszerű a talajt takarni. Ez végezhető szalmával, fekete fóliával (nagyon költséges, csak értékes növényeknél ajánlott), dísznövényeknél fenyőkéreggel. (Száraz éghajlatú területeken a növények pozsgás szárukkal, levelükkel, illetve éppen levéltelenségükkel vagy módosult levelekkel védekeznek a kiszáradás ellen.) A párás, hűvös, csapadékos éghajlathoz szokott növények honi megtelepítése nem mindig jövedelmező. A nemesítés feladata jó hozamot biztosító növényfajták előállítása, amelyek a hazai éghajlati viszonyok mellett gazdaságosan termelhetőek.

Ha a levegő meleg, és magas a relatív páratartalma, egyes gombabetegségek a kedvező feltételek mellett gyorsan szaporodnak, pl. a peronoszpóra. Ilyen időben gombaölő szerekkel kell gyakrabban permetezni, illetve megelőző permetezést kell végezni még a betegség megjelenése előtt. Magyarországon a júliusi relatív páratartalom középértéke 58% (Szeged), és 72% (Szombathely) között mozog, 14%-os ingadozással. A minimum nálunk éppen 10% felett van. Ez már aszaló hatású.

A csapadék osztályozása

A csapadék keletkezése a hőmérséklettel van összefüggésben. Amikor a felszálló meleg levegő kezd lehűlni, fokozatosan csökken a párabefogadó képessége. Ha a hőmérséklet a telítettségi hőfok alá süllyed, megindul a kicsapódás, vagyis a felhőképződés. Ha a levegő a talaj közelében kisugárzás következtében hűl le, a kicsapódott vízgőzt ködnek nevezzük (kisugárzási köd).

A csapadék osztályozása halmazállapot szerint a következő:

Folyékony csapadék:

1. Szitálás, apró cseppekben, egyenletesen hull, jelentéktelen mennyiségű, sima, zárt, rétegfelhőből, vagy ködből keletkezik.
2. Eső, rendszerint hó alakjában indul le, de mire leér a földre, a melegebb légrétegben elolvad, esőrétegfelhőből keletkezik.

Csendes eső:

Lassú cseppekben, egyenletesen hull, légmozgások nem zavarják, a mezőgazdálkodás - növények - számára a leghasznosabb csapadékforma.

Záporeső:

Rövid idő alatt nagy cseppekben nagy csapadékhozam, gyakori kísérője az erős légmozgás, kumulusz felhőkből (gomoly illetve gomolyos felhők) hulló csapadék (hidegebb időben hózápor is keletkezhet ezekből a felhőkből, amelyeket a szél gyorsan hajt tovább, érdekessége, hogy ragyogó napsütésben is tapasztalható ilyen csapadékjelenség, amikor a felhő már, vagy még nem látható, a csapadék azonban érzékelhető).

Ólmos vagy ónos eső:

Talajközelbe érő folyékony csapadék, esőrétegfelhőből esik, amint fagyos felszínnel érintkezik, azonnal megfagy, talajon csúszó felületet képez - közlekedés szempontjából rendkívül veszélyes -, kertészetekben nagy károkat okoz, ágakra, rügyekre ráfagy, mind a fákat mind pedig a következő évi termést károsítja.

Szilárd csapadék:

1. Hó, a lehulló csapadék nem olvad el. A hó a növényzet szempontjából kedvező, az erős téli fagyoktól védi a növényeket, lassú olvadás esetén a nedvesség beszivárog a földbe.
2. Dara, zivatarfelhőből hull.
3. Jégeső. Szintén zivatarfelhőből hull. Igen nagy veszélyt jelent a fejlődő növényzetre, hiszen többnyire május - július hónapokban lehet rá számítani. A termesztésben alkalmazkodással (helyes növénymegválasztással, védőháló kifeszítésével, mezővédő erdősávok, üvegházak létesítésével) lehet a jégkárokat csökkenteni, mérsékelni. A jégkár ellen feltétlenül célszerű biztosítást kötni. Magyarországon leggyakoribb a jégkár Baranya-, Pest- és Bács megyében, illetve a Kiskunságban.

A lehullott csapadék mennyisége rendkívül fontos a kertészeti termesztés számára. A csapadékot rendszeresen mérjük és milliméterekben fejezzük ki. 1 mm csapadéknak az egy négyzetméterre kijuttatott 1 liter víz felel meg. A csapadékmérést reggel 7 órakor végezzük. Hazánkban az évi átlagos csapadék mennyisége 500 - 900 mm között ingadozik. A legtöbb csapadék május - júniusban hull, ez a fő maximum. A másodmaximum október - novemberben várható.

Magyarország csapadékban szegény terület. A szárazságot fokozza helyenként a vizet nem tároló homokos talaj, a széljárás, az alacsony páratartalom és a globális felmelegedés. A növénytermesztés eredményességét legjobban a szükséges illetve várható csapadékmennyiség befolyásolja. A viszonylag kevés csapadékmennyiség szeszélyes eloszlása egyes évekre vagy évszakokra vonatkoztatva bizonytalanná teszi a termelést.

Forrás: Pexels

Mérőeszközök

Mind a páratartalmat, mind a csapadékmennyiséget megfelelő mérőműszerekkel mérjük. A páratartalom mérésére a hajszálas nedvességmérőt és a száraz - nedves hőmérőt, valamint a polimétert használjuk.

A hajszálas nedvességmérőt a nedvességre reagáló hajszál működteti. A hajszál egyik vége egy mutatót mozgat a köríves beosztás előtt, ahonnan közvetlenül leolvashatjuk a relatív páratartalmat.

A száraz - nedves hőmérő. Ugyanazon állványra erősített két hőmérő egyikén nedvszívó anyag van, amelynek egyik vége vízbe ér. A nedvszívó anyaggal érintkező hőmérő alacsonyabb hőmérsékletet mutat, mert a felszívott nedvesség párologtatása hőt von el. A két hőmérő fokának különbségéből táblázat segítségével megkapjuk a relatív páratartalmat.

A poliméter a léghőmérséklet, a relatív páratartalom és a harmatpont meghatározására szolgál.

A csapadékmérésre úgy helyezzük el a meteorológiai állomáson a mérőedényt, hogy nyílása a föld felszínétől pontosan 1 m magasságban legyen. A csapadékmérő részei a köpeny, a tartály, a gyűjtőpalack és az üveghenger, amelyen a vonalak mutatják a csapadék mennyiségét. A gyűjtőpalackba tölcsér által felfogott csapadékmennyiséget be kell önteni az üveghengerbe. A hengeren lévő mm - beosztás alapján megállapítható az egyszeri alkalommal lehullott csapadék mennyisége.